Fakultatív Programok Egyiptomban

Üdvözlünk Mindenkit!

Évek óta terveztük, hogy elmegyünk és felfedezzük Egyiptomnak ezt a déli területét. Shalateen az a hely, ahova nem kell még különleges belépési engedélyt kérni az itt tartózkodás alatt. Természetesen ez a rész is teljes katonai felügyelet alatt áll, de haladjuk szépen sorban.

Hetek óta szeles idő volt Quseirban, így ritkán tudtunk snorkelezni. Gondolván egyet, mi lenne ha kihasználnánk ezt az időszakot egy kirándulásra ?

Megérdeklődtük pontosan mire van szükségünk, az odajutáshoz, kellenek-e speciális engedélyek, mert sokan mondták, hogy oda nem lehet elmenni, meg csak vezetővel, nem lehet ott aludni, stb stb...  mindenki mást mondott.

Bementünk a helyi katonai képviselethez és megérdeklődtük, hogy kell-e engedély? Azt mondták, ha Shalateen-ba megyünk akkor nem, de erről pontosabban majd az ottani katonai ellenőrzés dönt, és majd ott adnak engedélyt a belépésre egyedileg. Ezután megkérdeztük a vízum irodában, hogy ha Shalateen-be szeretnénk eljutni és ott aludni pár napot, az lehetséges-e? A válasz igen volt. Ezek után semmi nem gátolta az utazást. Kicsit nehézkesen, de találtunk két hotelt is, ahol lehetett foglalni. Az egyik a parthoz volt közelebb, a másik a régi városrészhez és a teve piachoz. Felkerestem mind a két hotelt. Mind a kettőben volt hely, végül is a tengerhez közelebbi mellett döntöttünk.

Következő az utazás időzítése. Mikor indul járat ? Milyen sűrűn közlekedik, hogy jutunk oda ? Legnagyobb meglepetésünkre közvetlen busz visz Shalateen-be napi 4-5 járat. Ez szuper ! Gyors előkészületek, bőrönd összekészítése, fényképezőgépek, snorkel bepakolása,  és már rajtra készek voltunk. Korán lefeküdtünk, mert másnap hosszú út várt ránk.

1. nap

Hajnali kelés, irány a buszpályaudvar. Nagyon időben voltunk. Megvettük a jegyeket és felpakoltuk a buszra a csomagjainkat. Az indulás menetrend szerint alakult.  Ez a járat napközben közlekedik (utálunk éjszaka utazni, mert aludni nem tudunk a buszon, és nem látjuk a tájat).

Az első megálló Marsa Alam, ahol tartottunk kb 10 perces pihenőt. Mindenki kinyújtóztatta magát, mert azért el lehet gémberedni a folyamatos ücsörgéstől.
Természetesen voltak menet közben leszállók, de ez megszokott egy ilyen út során. A következő komolyabb ellenőrzőpont Berenice volt. A busz lassított, láttuk hogy kb 200 méterre ellenőrzés van, gondoltuk gyorsan kiszállunk elszívunk egy cigit, mire ránk kerül a sor, de ezzel egyidőben két katona pattant a buszra, néztünk egymással szembe, majd a katona elmosolyodott és mutatta hogy kontroll van, kéri az útlevelet. Mint kiderült két ponton is ellenőriztek, hogy gyorsabban haladjon a sor. Odaadtuk az okmányokat,  leszálltunk. Mindenkit ellenőriztek, majd visszajöttek hozzánk és kikérdeztek, hova megyünk, minek megyünk ( ez a rutin része ), így tudnak mindent a ki és a be jövő forgalomról. Mondtuk mi az úti cél, mennyi időre és hova,  majd jó utat kívántak és tájékoztattak hogy engedélyek nélkül csak Shalateen-be juthatunk , ne próbáljunk délebbre menni, mert visszafordítanak. Elég korrekt intézkedés volt, meg is köszöntük és tovább indultunk.

Menet közben már látszott, hogy itt más népcsoportok is élnek, egyre több volt a fel és le szálló. A férfiak fehér galabia-t viseltek fekete vagy szürke mellénykével. A nők ruházata pedig színes volt.

Majd olyan meglepetésbe volt részünk amit sose gondoltam volna! Már majdnem Shalateen-be érkeztünk, amikor a szemben lévő, szintén helyi járat vadul villogott, majd lassítottunk és két ember szállt át buszra. Először azt gondoltuk, hogy talán rossz járaton vannak és velünk visszajutnak a városba. De nem ! Jegy ellenőrök voltak ! Jegyeket bérleteket ! Nem hittem a szememnek, természetesen Ők sem, amikor megláttak minket. (O.o)

Körülbelül 20km-rel a megérkezésünk előtt leszállt egy magasabb rangú katona a járatról. Miközben távozott, láttam, hogy ugyanolyan bőröndöt vitt magával, amilyen nekünk is volt. Eszterrel összenéztünk, majd reménykedtünk, hogy ez nem a mi bőröndünk volt. A biztonság kedvéért bejelöltem a térképen hol is szállt le pontosan, hátha még kell futni egy kört a csomagunk miatt.

Megérkeztünk a városkapuhoz. Ahogy ígérték Berenice-ben, itt szintén kikérdeztek minket. Biztosra mentek, azt mondták két lehetőségünk van. Itt tartják az útleveleket, (ez a rutin része szintén, mint megtudtuk) és beléphetünk a városba, vagy fordulhatunk vissza. Próbálkoztunk adni útlevél másolatot, de mondták nekik az eredeti kell..., ám legyen. Miután úgy döntöttünk hogy bemegyünk a városba ahogy terveztük, utána ellenőrizték a hotelt is ahova foglaltunk, hogy tényleg tudnak-e az érkezésünkről. Miután mindent rendbe találtak, tovább mehetett a busz ,egyenesen az állomásra.

Az állomáson az első dolgunk a bőrönd ellenőrzése volt. Szerencsére nem a miénkkel távozott (az még egy szép kaland lett volna).

A szállás ügynöke jelezte, hogy eljön értünk. Mi mondtuk neki, ha megérkezünk még iszunk egy kávét, meg körbenézünk picit, majd eljutunk magunktól a szállásra nem gond.
Nagyon erősködött, hogy sokkal jobb, hogy ha eljön, mert bla bla... Végül is fáradtak voltunk, írtunk neki, ám legyen, gyere, megvárunk az állomáson.

Gyanúsan sokat késett, és nem saját autóval jött, hanem egy "helyi busszal" amit nem ő vezetett. Na mindegy megjött. Felpakoltunk, elmentünk a szállásig. Közben próbált beszélgetni, és promotálni saját magát. Majd gondolta, ha már ilyen jó fej volt és rendelt egy saját mikrobuszt, amivel elment halat venni, majd eljött értünk, és azt akarta mi fizessük ki az egész utazását. Gyorsan tisztáztuk vele, hogy ezt felejtse el. Majd belátta, hogy nem sok esélye van. Akkor még próbálkozott, hogy Ő nem rendel nekünk többet "taxi"-t, mondtuk, hogy nem is kell, mi is le tudunk inteni egyet, mi csak aludni járunk a hotelbe. Bejelentkeztünk, elfoglaltuk a szobát és körbenéztünk a környéken. Hamar kiderült, hogy a kikötő katonai terület, ahol a katonák javasolták az a legjobb, ha kérünk a szálláson egy két soros igazolást, hogy mi most itt lakunk ebben a hotelben és ha ezt fellibbentjük, utána már nem fog zaklatni senki. Így is történt, visszamentünk kértünk egy igazolást az útlevél fénymásolatunkra ( persze soha többet nem kérte el senki ).

Annyit mondtak még, hogy 11-re érjünk vissza a szállásra, mert hivatalosan itt akkor indul a kijárási tilalom a vírus miatt.

Gyalogosan elmentünk a városba, már majdnem megérkeztünk amikor jött TukTuk-os Ali, aki mondta, hogy elvisz minket, semmi gond. Megálltunk a boltnál, vettünk ezt- azt, elköszöntünk tőle, majd tovább nézelődtünk. Esteledett már, feltérképeztük a boltokat, étkezési lehetőségeket. Láttuk, hogy semmiben nem fogunk hiányt szenvedni és elindultunk gyalogosan vissza. Félúton jártunk, amikor vad dudálás ... Jött Ali ,intett, gyertek és haza vitt minket.